Ámokfutás
Már semmi sem számított,végre önmaga lehetett. Tudta van valami,amit soha,senki sem vehet el tőle.
Érték...
Kezdet
Hol is kezdjem?! Viszonylag sokszor agyalok dolgokon és ezeket eddig nem vitattam meg senkivel és ezen változtatok most itt. A címhez és az alatta szereplő mondathoz nem fűzök kommentárt hagyom, hogy mindenki maga képzelje el...
Ma rengeteg gondolat kavargott fejemben egésznap és elhgatároztam, hogy este megírom. Nem jött össze....ennyi szarság egy fél nap alatt szinte hihetetlen, teljesen szétesett minden amit megfogalmaztam. Így úgy döntöttem, hogy egyik kedvenc könyvemből kiírok 1-2 kisebb részt ami nekem nagyon tetszik és rengeteget gondolkozok rajta, a könyv címét és íróját nem írom le mert befolyásolná azt aki olvasssa...
"Elsötétült a világ. Egy pillanatig úgy tűnhetett, hogy az est terítette palástját a világra, de ilyen sötétséget semmiféle éj nem hozhat magával. Nem.. ez a fogság sötétje volt, a börtön vakságáé. Semmi sem látszott. Se fény, se árnyék, csak valami elmosódott vibrálás, ami halotti lepelként vette körül."
"Ügyetlennek, erőtlennek és kábának érzem magam. Az érzékeim tompák, a testem akáregy darab fa, az idegvégződéseimet viszont mintha izzó fémmel sütögetnék. Belülről égek. Érzem, ahogy a húsomalakul, formálódik, kifordul önmagából, hogy valami... mássá váljon. Már nincs hatalmam saját testem fölött. Változom."
További szép estét...
Kategóriák
Olvasói hozzászólások
Korábbi bejegyzések
Archívum
Hasznos linkek
Copyright ©2004-2005 B13.hu Minden jog fenntartva.
A Blogot szerkeszti(k): Dekhion